FRANCIA CSÓK - DIANNA DIVERNO

ELSŐ FEJEZET-Madame Victoria Bovie Párizs,

1966.Marcius 27.

Eso esik a piros tetejű házak folott a Val de Marneu utcaba. Az utca puszta volt, az ut nedves, cask nehany kocsi lathato volt. Virágüzleti elado a Jaqoelline viraguzletbe sieto es furge mozdulatokal behordta a viragokat a viragboltba.Viraguzlet helyezkedet , a sarkon, és mindig nagyon nyüzsgő volt. Az elado fehér kötényt viselt és sapka volt a fejen.
– Bon jour, Monsignor Rove! – kiabalta Madame Victoria Bovie elhaladva a Jaqoelline viragbalt mellett,sietve lakasaba. Szürke, öreg kabátot, magas sarkút viselt és esernyő helyet, a fejet ujsagal vedte, amely megtalálható valt az út mentén, egy padon.
– Bon jour, Madame Bovie! – szalt az eladó, aki a legcsekélyebb figyelmet se szentelte neki. Pillanatra felé nézett. Atszalata az utcat.
A szokásos és meghatározatlan, kellemes beszélgetésre, ahol Párizsrol, idő-és viragokrol beszeltek, nem volt ido.
Viktoria Bovie beszalat a 35 számú épületbe, amely vörös téglából valt, es egy hatalmas, masszív, fekete kapu valt a bejáratnál, ami pedig csikargat. Follelegzet amikor már a folyosaba erkezet. Szaldvai is megazot. Az ujsagot a szemetes kosárba dobta, egy gyors pillantást vetet a főoldalra, ahol egy politikus képe Clement Gilmerie alt, ahogy kettevagja a piros szalagat.
–Ó – sohajtat és lement a lepcson.
Negy szobas lakás amit örökölt férje Paul Bovie utan, a legfelső emeleten található volt, nem volt lift, és madam Victoria mindig azt mondta, hogy ideális karcsú vonalak fenntartására idealis.
Délután a temetobe ment. Ferje sírjan kisirta magat. Szemei vörösek, puffadtak és konnyesek voltak. Amikor belépett lakasaba ismeretes illat terjesztkedet, amit hasznalt. Levete kabátcyat akasztóra helyezte és levetete a cipőit.
Jacqueline Polak a nappaliba volt és a szekrenyt pucota. Jaqueline a szobalánya volt, meg a házassága Pál Bovie tartot. Jaqueline barna haju lany volt, haja mindig vastag zsinórra volt kötve, tiszta, szép arcu, szabályos orral, és széles körben elosztott barna szem által határolt szempillakal. Nem volt fernel. Volt egy hosszú kapcsolata, de a vőlegény a vállalkozó, es az év nagy részében található volt Briselben.
– Ah, Jacqueline hogy ömlött a vihar! – monta Madame Bovie, amikor belépett a lakasba. Levete a chatyat és gyors, tapasztalt mozgásokal a szép kocos, hosszú, világosbarna hajat igazgata. Elkezdet vetkozkodni bugyi és melltartóba, megközelítette a szekrényent, ahol kihúzta kedvenc fürdőköpenyet amely fehér szinu volt. Felvete és érezte, hogy joban van. Jacqueline fele fordult és ramasajagot.
– Clement újra felvagta a szalagot – mondta mint a derült égből a vilám.
– Melyik – Clement?
– Nos politikus, egy barátja a mi polgarmesterunknek. – Victoria leult. – Vettem egy újságat az eso miat. Ot láttam ezt a képet, a szemében álmos feny lacodot. Lefekut az ágyra, fájdalmat érzett a jobb bokajaban.
– Asszonyom jol erzi magat?
– Bamulatosan.
– Faratnak nez ki.
– Temetoben voltam. Amikor kimegyek a ferjem sirjahoz, mindig levertnek erzem magam. Aszonyok ilyenek, amikor elvesztik a ferjeit akit szeretek-megigazitata hajat.
– Ne legyen szomorú asszonyom – Jacqueline hoza ment. Tény, hogy sok éven át volt a szobalánya, mert Jacqueline Pollack lehetne mondani, hogy azon kevesek egyike, akik jol ismertek Zaklint.
Gyakran éjfélig tutak ülni a nappaliban, és hallgattni Iv Montána zeneit.
– Emlékszik a hívásra, amelyet elküldött Madame Valentina Bulonynak.
– Igen-monta Bovie aszony vidáman. Talátom fantasztikus anyagót amit vettem Fridrihnel. Gyönyörű mély kivágású ruhát akarok, ami deréktól lefelé szerteágazó lesz. Vivijen Lee hordott olyat. Bombázo leszek bene.
– Meg amikor főlteszi a láncot amit kapot Doloresztol, és a medált amit kapot Roviny aszonytol.
– És a gyönyörű lila illata! – ugrott egyet vidáman, önálló tartózkodó ihletel. Klement lesz megkérdőjelezhető ot.
Jaquelin felemelte a szemoldőket. – Clement?
– Imént említettem – nevetgélt.
– Polgármester barátja?
– Ó igen! – mondta Madam, akinek álmodozó kifejezés volt az arcán..
– Nős, Josefinal. Mővesz nő.
– Nem érdekel Josefina. A bál majd csodálatos lesz.
– Őn egy álmodozó – Jacquelina felkelt. El készítete a ruhákat amiket Viktoria szétdobált.
– Sanszont akarok halgatni! – mondta Vikoria.
Jaquelin Iv Montána sanszonyát tete fel. Azokban a napokban Viktoriát ihlette Iv Montána sanszonya. Főkép azuta amikor megnészte a Szeresük egymást filmet azal a zenével es az elhunyt Marilyn Monroe szineszi alakitásával. Zene terjedét a lakásban,mint a kellemes illatú orgona. Bovie aszony az ablakhoz ment és nézte az esőt az útcákon. Emlékezet. Halgata a zenét es énekelt csendesen. Amikor a dal vége felé fordult Zsaklin irányában fordult.
– Iv a filmben Marilynal fantasztikus volt! A film vége is csodás
– Amikor eljedzy a liftben?
– Igen, gyönyörü hely az elyedzeshez. Nem tudod, honnan jöttél fel, es kimondod a végzetes "igent". Iment Klementet es magamat képzeltem el egy liftben – egyszer fordult maga körül.
– De asszonyom, meg kell emlékeztetni, hogy őn nem ismeri magát. Ezenkívül ne felejtsük el, a feleséget – mutatóujjával Viktoria iránt mutatot.
– Az nem fontos. Mindig el birnak válni. Érdekel, milyen benyomást foggok rá hagyni. , és azt mondta Victoria felé forduljon – Ha prozoru.
– Ön nem veszi észre ..

Fordítás - Andrea Vojnić Tunić
Subotica, 2011