Wellcome to Lunaria

nehanapjan elgondolkodtato, h egy olyan ember aki ejszaka egy lampaban egy bajszos bacsi arcvonasait veli felfedezni igazabol mennyire normalis.
mint Lunaria egyetlen lakosanak, neha el kell gondolkodnom jomagam lelki egeszsegen.
sose allitottam, h normalis vagyok. de ha mar a normalitasnal vagyunk, szerintem egy ember se normalis. de akkor kerem, mi a normalis?
diszkutabilis a dolog. mert ha mindenki egy csoppet orult a maga modjan, akkor a normalitas normait is el kene mozditani valamere.
ha douglas adams lenne a nevem, akkor most frizsiderekrol es pingvinekrol tartanam a hegyibeszedet, de mivel ezidaig meg nem azert fizetnek, h hulyesegeket dumaljak, megmaradonk annal a szereny velemenyemnel, h egyszeruen tok mindegy, h most ki normalis es ki nem. az emberek, barmennyire is faj ez az allitas, nem sokat mozdultak a kozepkortol.
most mondjam azt, h halal a keresztenysegre meg az egesz hazudos bagazsra?
az sem erdekel mar.
Lunariaban mindenki abban hisz amiben akar, csak legyen szives ne kenyszeritse a cuccost masokra. es ne zavarjon a hulyesegeivel. es ne szemeteljen tul sokat.

hol is altam meg?
ah, nem fontos.

Lunaria kialitas lesz a nyaron. vegulis, nem csak Lunaria, de hat remenykedjunk benne, h lesz egy kis beutes. ha meglesz a kialitas.

nah, mindegy.
var ram a masodik vilaghaboru.

daszvidannya mucsacsosz