Reménytelenül Szerelmes Férfiak Blogja

Már hosszú évek teltek el moóta útoljára ide írtam... Nagyon sok minden történt velem azóta, köztük befejeztem az egyetemet és már dolgozom is, látszolag sinen van az életem... de csak látszólag. Azt hiszem az elmult 4-5 év nagyon jól telt és igyazán szerencsés voltam. A szerelmek jöttek mentek, időnként nagyon vaccakul éreztem magam, de talán most értem el életem mély pontját. Logikussan a gondolkodva innen már csak felfeé vezet az út, de időnkét ezt nehéz elhinni, mindenkire mosolyogni, közben meg belül lelki roncs lenni... ez van ez az én kis életem az elmult 2-3 hétbe.

De talán mindent kezdjünk az elején 2 éve megismertem egy gyönyörü lányt, és hosszas udvarlás után a barátnőm lett. Nagyon boldog voltam és ez a boldogság nagyon sokáig megis maradt.Már el is felejtettem ez a blogot. De 2 év után neki megszokot lettem és már nem szeretett, és talált valaki mást. Nem számit h én szeretem, vagy hogy mindig qazt néztem h neki jo legyen és boldoglegyen, egyzserüen naprol napra vesztettem, és borzasztó érzés volt azt látni h naprol napra boldogtalanabb és h másra vágyik. Most h szakitottunk neki talán könyebb, nekem nem igazán, de bizom benne, hogy idővel eltudom felejtenni, de sajnavele elveszik minden álmom vágyam, minden reményem ami a jövőhöz füzött.

talán egy kis remény sugár, a szomszédban lévő bioboltban dolhgozó lányka aki nagyon helyes és talán szingli is, abban bizom, hogy talán idővel jobban megtudom ismerni, és esetleg segitségével kitudom verni a fejemből életem szerelmét akivel az egész életemet szerettem volna leélni...

Egyenlőre ennyi, de ugy érzem hogy gyakran irok még majd ide...
Tisztelettel KK.