Pregled posta

FRANCIA CSÓK - DIANNA DIVERNOE

Esett az eső a piros tetejű házak fölőtt a Val de Marneu utcában. Az utca puszta volt, az út nedves, csak néhány autó volt látható . A virágárús a Jaqoelline virágüzletben siető és fürge mozdulatokkal behordta a virágokat a virágboltba. A virágüzlet a sarkon helyezkedett el, és mindig nagyon nyüzsgő volt. Az eladó fehér kötényt viselt és sapka volt a fején.
– Bon jour, Monsignor Rouwie! – kiáltotta Madame Victoria Bouwie, elhaladva a Jaqoelline virágbolt mellett, sietve lakásába.Szürke, öreg kabátot, magas sarkú cipőt viselt, és esernyő helyett, a fejét újsággal védte, melyet az út mentén talált, egy padon.
– Bon jour, Madame Bouwie! – szólt az eladó, aki a legcsekélyebb figyelmet sem szentelte neki. Egy pillanatra felé nézett. Átszaladt az utcán.
A szokásos és kötetlen, kellemes beszélgetésre, amikor Párizsról, az időről és a virágokról beszéltek, nem volt idő.
Victoria Bouwie beszaladt a 35. számú épületbe, amely vörös téglából volt, és egy hatalmas, masszív, fekete kapu volt a bejáratnál, amely csikorgott. Fellélegzett, amikor már a folyosóra érkezett. Szaladva is megázott. Az újságot a szemetes kosárba dobta, egy gyors pillantást vetett a főoldalra, ahol egy politikus, Klément Gilmarrie fényképe állt, ahogy kettévagja a piros szalagot.


Post je objavljen 06.03.2015. u 20:31 sati.