...és múltak az évek
Kiégett fűre hull a harmat,
halottak napján születtem.
Rajzoltak homlokomra szarvat,
vakított vörös macskaszem.
Késett az 56-os járat,
levettek rólam minden lét.
Kokárdát tépett szét egy állat, ünnepnap volt november 7!
ÉS MÚLTAK AZ ÉVEK A GYARMATON
Ó ÉS MAJDNEM ÚGY MINT MOST
SZÉLCSENDBEN VÁRTAM A VILLAMOST!
Naponta készült rólam karton.,
zajlott a táncdalfesztivál
Elcsattant pár pofon a yardon,
azt mondták röhögve ennyi jár.
Szenteste Templar volt az anygal,
nyaralni idejárt Belfegor.
Álmodtam mézízű naranccsal,
hagytam , hogy győzzön az almabor.
ÉS MÚLTAK AZ ÉVEK A GYARMATON
Ó ÉS KEMÉNY VOLT A TÉL
ZSEBEMBEN NEM VOLT ÚTLEVÉL.
Jól élt belőlem néhyány spicli
mesélni bőven lene mint.
Nem volt a jéghez dupla whisky
Kun Bélák ittak martinit.
Kifacsart citrom
iszom a kávét hidegen, átsuhan a bánat a szívemen
nem jöhet vissza a pillanat, '89-ben a híd alatt
Nem zavart minket senki sem, holdfény táncolt a hűs vízen
Ki hitte volna, hogy így alakul, vártuk a hajnalt a rakpart kövén
gyanútlanul
Kihull kezemből az üres pohár,
vállamra fekete lepke száll.
Kiszáradt mederben araszol az éj
életem huzatos váróterem hamis lapokkal játszik velem
a rovott múltú jelen idő
nem vési kőbe nevemet
a savas eső.
Ó Ó Ó SZÉP IDŐ, SAJNOS KIFACSART CITROM
ÓÓ A FÖLDGOLYÓN ÉN MÁR NEM VAGYOK ITTHON
ÓÓ NÉHA JÓ, NÉHA ROSSZ A VÉGE
ÓÓ EGY LÉGHAJÓ
NÉMÁN ZUHAN A MÉLYBE
Tolat a remény a síneken
átsuhan a bánat a szíveme
a fénysorompó vörösre vált
pengeti egyedül a halál dalát
saját magának az ágyamon
a szavakon túli fájdalom.
Sötét szobámban a szél zenél
a séta a falnál véget ér
unalomig ismert képeket
vetít az égre a képzelet.
Belőtt magának egy töltetet
elzúg egy meteor a Föld felett
Az ötletet tőlem lopta
de én már leszoktam róla
hogy szkafander nélkül
repüljek vele turistaként a holdra...
ÓÓ SZÉP JÖVŐ, SAJNOS KIFACSART CITROM
ÓÓ EZT DALT MÁR CSAK MAGAMNAK ÍROM
ÓÓÓ NÉHA JÓ, NÉHA ROSSZ A VÉGE
ÓÓ EGY LÉGHAJÓ
NÉMÁN ZUHAN A MÉLYBE
|
